Elhagyták fészküket az első vakvarjú fiókák a Pacsmagi-tavaknál

Kirepültek az első bakcsó fiókák a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Területen – írja közleményében a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. A kisebb termetű gémfélék családjába tartozó bakcsó egy bujkáló természetű, szürkület idején aktív madárnak számít. Erre utal egyébként tudományos neve, a Nycticorax nycticorax is, ami fordításban „éjszakai hollót” jelent. A madarakat az emberek leginkább vakvarjú néven ismerik, ami nem a látásukra, hanem az általuk kiadott jellegzetes „kvak-kvak” hangra utal.

A hazai gémfélék közül egyébként a bakcsó meglehetősen korán fészkel, és általában fákon, bokrokon és a nádasokban települ meg. A fészekhez a hím szokta összehordani a gallyakat, melyekből aztán a nőstény építkezik. A vakvarjúk szeretik a kiszámíthatóságot, ugyanis minden évben visszajárnak előző évi fészkükhöz, amelyet évről évre folyamatosan bővítenek.

A fiókák fiatalon, egy hónapos korukban szokták elhagyni a fészket, ám repülni egészen hat hetes korukig nem tudnak. A csemeték kinézetre igencsak eltérnek a fekete-fehér színű felnőttektől: tollazatuk ebben a korban még barna, vajszínű pettyes tollvégekkel. Habár a bakcsók alapvetően társas lények, a vadászatot inkább egyedül intézik: főként halakat, békákat, vízirovarokat és kisebb emlősöket fogyasztanak.

Vonuló madarak, ami azt jelenti, hogy a téli időszakot melegebb helyeken, főleg Afrikában töltik, majd március-április tájékán érkeznek vissza Magyarországra. Ugyan a bakcsók szinte mindenhol megtalálhatók, mivel regionális populációik nagyban függnek a kiterjedt vizes élőhelyektől, ezért állományuk világ és európai szinten is csökken. A

„A Pacsmagi tavak Természetvédelmi Területen kisebb állománya égerligetben költ. Itt az elsődleges természetvédelmi feladat a gémtelep és a táplálkozó terület zavartalanságának biztosítása”

– magyarázza el a nemzeti park.